örmény szertartás: 1. Története. Az örm. pp-öket 295-400: Kappadókiában szentelték, ezért a K-szír (kappadókiai) ker. szertartásrend jutott el a Kaukázus vidékére, ahol nem voltak zsinagógai előzmények. Nerszesz katholikosz idején 353-73: a lit-t még ó-szír nyelven végezték, mely a Róma-városihoz és alexandriaihoz hasonlóan igen egyszerű lehetett. Önálló örm. lit-ról a 4. sz-tól beszélhetünk. - A 4-5. sz-ból kevés lit. szöveg maradt fenn. A Szentírás fordítása gör-ből 433 e. (Nagy) Szt Száhák műve, s a klasszikus örm. nyelv mintaképe. Ekkor fordították örm-re Szír Szt Efrém himnuszait is. - A lit. színhelyei kis, egyhajós tp-ok félkörös szentéllyel és sekrestyével, az egykorú K-i szír tp-ok közeli rokonai. 400 u. jelentek meg a 3 hajós tp-terek és az apszis szír hatásra protheszisszel és diakonikonnal (mádbáh) bővült. - A örm. szentmise végleges formája a 11-12. sz: alakult ki. Rövid intenzív bizánci hatásra bekerült az énekelt →ekténiák sora (ünnepélyes alkalmakkor 3x is); áldozás előtt Aranyszájú Szt János imája, és a záró könyörgés („Aki megáldod a benned bízókat...”). - A zsolozsma rendjét bizánci szerz-ek hozták magukkal. 1096 u. a Kilikiai Örm. Királyság a keresztes háborúk révén mind szorosabb kapcsolatba került a Ny-i kerséggel. Vsz. ennek nyomai a pap magánimádságai, az oltárhoz érkező pap kézmosása, a szentmise elején a lépcsőima, bűnbánati zsoltárvers- és imasorozat. Kevésbé egyértelmű az ún. 2. evang. eredete (a 21. sz. elején csak halotti megemlékezés, víz-, gyertya- és szőlőszentelés ill. hamu megáldása esetén). -

2. Liturgikus öltözékek. A pp. süvege a 13. sz. óta és pásztorbotja is latin típusú. A 7. sz. előtt sem a pap, sem a pp. nem viselt fejdíszt. A Bizáncból átvett korona (szághávárd) előbb ppi kiváltság, majd az igelit. és a befejező szentmise-rész folyamán minden pap viselete lett (a pp. süveget használ helyette), de átváltoztatás alatt (a pásztorbottal együtt) leteszik. Az ap. örm. szerz-papok lit. alatt is hordják csuklya-szerű fejfedőjüket (veghár). Eredetileg a miseruhához papucsszerű lábbeli (hághtháph) is tartozott, de átváltoztatás alatt mezítláb álltak az oltárnál. -

3. Liturgikus tér és felszerelések. Az örm. tp-ok keleteltek, az oltártér a tp. K-i végében van. Az egyetlen oltár az apszisban kb. 1 m magas pódiumon (chorán) áll, középről nincs följárata, csak két oldalról vezet egy-egy lépcső. Az oltárasztal (szeghán) szabadon áll (teljesen körüljárható, az oltár sarkain gyakran oszlopok vannak, nem baldachinnal, hanem Világosító Szt Gergely felhőoszlopokon nyugvó tüzes keresztkupola-látomására utalnak), v. oltárszekrény keretezi, a hajó felől 3 nyílással. Az oltárszekrény mögött a szeghán nem körüljárható, ilyenkor az oltár előtt még egy, kisebb függöny is van (Kilikia, Libanon, Irán). A szeghán fölmagasodó hátoldalán (retabulum-oltár), függetlenül a védőszenttől (titulustól), mindig Szűz Mária-oltárkép van. Az oltárkép és a szeghán csatlakozásánál 2-3 lépcsős fölmagasítás kegytárgyakkal: a legfelső lépcsőfokon középen áll a dzsádzsáncs (kereszt alakú, díszes Szt Kereszt-ereklyetartó), a lit. végzésének feltétele. Funkciója a lat. rítusban az oltárkőbe rejtett ereklyének felel meg. Tp-szenteléskor a pp. hitelesíti. Mellette szimmetrikusan 2-4-6 gyertyatartó ereszkedik le a lépcsőkön, közelükben a szt olajat tartalmazó, galamb alakú nemesfém edénnyel (ághávni), alkalmanként használt kelyhekkel, keresztekkel, tálakkal. É-i oldalán áll v. fekszik a díszes evang-os kv., a napi szentírási szakaszokat tartalmazó kv. (dzsásoc), a D-i kv-állványon a misekv. (chorchörtádedr). - Az áldozati adományokat az apszis É-i oldalán készítik elő asztalon v. falfülkében, itt van a kehely is tartozékaival (az örm. ap. egyh-ban külön helyiségben, a prothesziszben). Az Oltáriszentségnek nincs kiemelt őrzési helye, hanem kis szelencében az oltáron v. az oltárkép mögötti falfülkében őrzik, és nem kapcsolódnak hozzá a szentségi jelenlét tiszteletadási formái. Örökmécsest szokás az oltár elé függeszteni, de eredetileg ez sincs kapcsolatban az Euch. őrzésével. - Az oltárteret a hívektől nem ikonosztáz, hanem eredetileg bíborszínű v. sötétvörös függöny (várákujr) választja el, közepén hímzett kereszttel, mert a choránt az örm. szertartás bizonyos részeinél elfüggönyözik. Nagypénteken, amikor az ap. örm-ek nem végeznek lit-t, feketére cserélik. Oltárszobrok nincsenek. Szír mintára a tp-hajóban van a főpapi trónus (káh), arccal az oltár felé. Mindig egyetlen oltár van. - A kk-ban hangszert nem használtak, 2000: az orgona (jerkehon) a Ny-i karzaton van. Az örm. kat. tp-okban nincs már meg a káh, és ált. a függöny is hiányzik v. nagyon ritkán használják. A choránt minden oldalról elérhető oltárlépcső helyettesíti, tabernákulum áll az oltár közepén, és mellékoltárok lehetnek. Az erdélyi örm. tp-ok Ny-i barokk mintára épültek, belülről is alig különböznek. -

4. A szentmise: →örmény liturgia. -

5. Az ~ sajátságai. Az ap. örm. egyh-ban olajat csak 5-7 évenként szentelnek. Tiszta olívaolajból, balzsam és 40 féle illatos virág főzetéből keverik össze, a szegyh-ban 40 napig áll, majd a pp. szenteli meg. Ez tp-búcsúval felérő össznépi örömünnep, ahová a hívők külföldről is ezrével zarándokolnak. Bár csak a 14. sz-tól vannak adatok róla, mindig a korábban készült szt olajjal elegyítik, hogy abból a Világosító Szt Gergely által szentelt olaj erejét vigyék át. 2001: hozzáérintették a fő ereklyéikhez: a →szent lándzsához, amelyről azt tartják, hogy Krisztus testét döfte át, a Szt Kereszt-ereklyéhez és Világosító Szt Gergely jobb karjához. Ezzel az olajjal szentelik fel a papokat, pp-öket, katholikoszokat, régen a királyokat, kereszteléskor vele kenik meg az újszülöttet és erősítik meg a haldoklót. - A keresztelés a tp. Ny-i előterében (gávit) kezdődik, majd a keresztelő medencénél (ávázán) folytatódik a K-i tp-félben. A medence vizébe (Mo-on kis elliptikus, aranyozott edénybe) merítik az újszülöttet, aki a bérmálás szentségében is részesül, érzékszerveit az örm. kat-oknál is szt olajjal kenik meg. - A vízszentelés (kat-oknál vízkeresztkor) az egyik leghosszabb szertartás, a szentelt vízből szokás hazavinni, meginni. Az ap. örm-ek azonban a karácsonyt, a „kis húsvétot” a vízkereszttel együtt (I. 6.) tartják, ami ősi hagyomány, nincs köze a bizánci naptáreltolódáshoz. A pap a hívők előtt vízbe veti a keresztet, majd szt olajat csöpögtet bele. A hívek kezüket mártják a szenteltvízbe, megmossák vele beteg testrészeiket, hazaviszik ételek készítéséhez, betegek gyógyításához, hogy egész évben bőséget hozzon a házhoz. - A virágvasárnapi liturgia azzal kezdődik, hogy a pap a 4 égtáj felé fordulva fölolvassa egy-egy szinoptikus evang. jeruzsálemi bevonulásról szóló részletét, majd barkaszentelést végez. Ezután a szentelt barkákkal körmenetben megkerülik a tp-ot. Visszatérés előtt az →okos és balga szüzek példabeszédének felidézése után a pap 3x kopogtat a kereszttel: „Nyiss ki nekünk, Uram...”. Csak ezután kezdődik a szentmise. - Nagycsütörtökön a tp-okban 12 gyermek és/v. felnőtt részvételével elvégzik a lábmosást Krisztus példája szerint. A nagypéntek és nagyszombat böjti napok, ilyenkor a tp-okat és házakat minden oldalról elsötétítik. Nagyszombaton, a gyertyagyújtás napján ér véget a böjt: a tp-okban sötétedés után „a fény liturgiája” (egyre inkább kivilágosodó tp.) folyik (a kat-oknál föltámadási körmenettel). - K-en a húsvéti bárányt megáldatják a pappal, a helyszínen megnyúzzák, a tp. közelében megfőzik és kiosztják az egybegyűltek között, amit nagy lakoma követ. - Az örm. köszöntés húsvéttól 40 napig: „Krisztus feltámadt a halottak közül!” A válasz K-en: „Neked/Önnek (és) nekünk nagy örömhír”, Ny-on: „Áldott Krisztus feltámadása”. -

Úrszíneváltozás (Vártávárr, 'rózsalángolás') a húsvét utáni 14. vasárnapon van (VI. 28-VIII. 1), 3 napos ünnep. Egyes teol-ok szerint a Noé emlékének szánt pogánykori vízözön-ünnep Világosító Szt Gergely általi „keresztényítése” (mint a hozzá közel eső régi örm. újév, a Návászárd). Ezt igazolják máig élő szokások: díszítés rózsákkal, virágokkal, egymás meghintése vízzel, galambok szárnyra bocsátása Noé emlékére. - Szűz Mária mennybevétele (Nagyboldogasszony) az VIII. 15-hez közelebbi vasárnapon van. Ahhoz a hagyományhoz kötődik, mely szerint Jézus mennybemenetele előtt az ap-oknak az Olajfák hegyén megígérte, hogy az Istenszülőt magához veszi, aki ezután még 15 é. élt a földön, majd elszenderült és a Getszemáni kertben eltemették, ahonnan a következő 3 napon angyalok szüntelen éneke hangzott. Szt Bertalan nem volt jelen Mária búcsúzásakor, ezért fölnyittatta a sírt, hogy a Szűzanya arcát még egyszer lássa és elbúcsúzzék, de a testet már nem találták ott. Örm. hagyomány szerint Bertalan ap. megkapta és Örményo-ba hozta Szűz Mária arcképét. Áncevácjác tart-ban a számára épült tp-ban, majd egy ktorban helyezték el, amely gyógyító zarándokhely lett. Bár a képnek nyoma veszett, a régi Örményo. majdnem minden településén volt Istenszülőről nev. tp., kolostor, kőkereszt v. kpna. - A Nagyboldogasszony-napi szőlőszentelés ettől független, ósz-i hagyományhoz (minden első termést Istennek ajándékoztak) és a szőlőtő-szőlővessző példabeszédhez kötődik. - Örömteli v. sikeres események után az ap. örm. hívek a tp-ba galambot, kakast v. bárányt visznek, megáldatják a pappal, a tp-on kívül, kijelölt helyen vérét veszik, azzal karjukra, homlokukra keresztet rajzolnak, húsát megfőzik és ételnek készítik el (mádágh). - Az 5 sátoros ünnep (karácsony, húsvét és pünkösd, Úrszíneváltozás, Nagyboldogasszony) másodnapja egyben a halottak napja, requiemmel. Szám L.

Arménia 1887:1. sz. (Duha Dávid: Az örm. istentiszt. szép jellegei) - Hovhannesian Eghia: Arménia népe. Gödöllő, 1934. - K-i Egyh. 1943. V/VI:56. (Rohály Ferenc: Mo-i keleti liturgiák) - Örm-m. misekv. és énektár. Szerk. Guzsik Tamás. Bp., 1990. Kz. - Kovács Géza-Sasvári László-Magyar István Lénárd: Szemelvények az ~ból egy hagyaték alapján. Bp., 1997. - Arnenia 2004. II/3. (Dzsotjánné Krajcsir Piroska); II:4. (B. Philávcsján szerzetes)